A kapcsolatok a gyerekek esetében is folyamatosan változnak, fejlődnek.

A barátság nulladik hozzávalójaképpen említhetjük, hogy együtt töltött időre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy egy kapcsolat megszülethessen. A tanfolyam elején a gyerekek tanulnak arról, hogy bizony időt kell töltenünk azzal, akivel szeretnénk összebarátkozni, csak attól, hogy megkérdezzük: „Leszel a barátom?” még senki sem válik azzá.

A kezdeti kapcsolódásokban nagyon fontos elem a közös érdeklődési kör megtalálása. Míg az óvodában az egy játék körüli egymás mellett játszás is ezt jelenti, az iskolában a különböző témák mentén kialakuló beszélgetések ilyenek. A gyerekkel gyakoroljuk, hogyan találhatnak másokkal közös érdeklődési pontokat. Illetve a csoporton belül fel is térképezzük ezeket.

Nincs barátság egymásra figyelés nélkül. A beszélgetéssel és a figyelemmel külön-külön is foglalkozunk. Ez nagyon eltérő szintű lehet az egyes csoportok esetében. Az óvodás csoportjainkban sokszor magát a kérdezést és válaszolást is gyakorolni kell, a nagyobbaknál lehet, hogy elegendő egy-egy témát megnevezni, amiről aztán a résztvevők beszélgetnek. Ahogyan minden tanfolyamunkon, itt is nagy szerepe van a tapasztalatok tudatosításának, így egy-egy gyakorlatot feldolgozunk a gyerekekkel és átbeszéljük, az egyes hozzászólásokat, kérdéseket. Például, hogy melyik kérdésünkkel lehetünk esetleg tolakodók, vagy épp udvariasak, melyik hozzászólásunk lehet bátorító, támogató, és melyik válthatja ki az ellenkező hatást.

Mikor a figyelésről és a beszélgetésről tanulunk, összegyűjtjük, hogy mik azok a jellemzők, amik segítik, és mik hátráltatják, vagy nehezítik a beszélgetést és a figyelést. Az, hogy erről ismereteket szereznek a gyerekek természetesen nem jelenti azt, hogy bizonyosan, azonnal változás is történik. Ezt nagyon fontos észben tartani, hogy ne várjunk el olyat, amire a gyerek még lehet hogy nem képes. Viszont az is igaz, hogy ezek az ismeretek ott vannak a fejében, és később, amikor érettebb lesz az idegrendszere akkor elő tudja hívni.

A következő összetevő, ami része a barátságnak a játék és a nevetés. Nagyon sok téma tartozik ide is. A játékok között vannak nyerős-vesztős és kooperatív játékok. Jó, ha a gyerekek tudják, hogy bizonyos játékok az ügyességen, míg mások a szerencsén, vagy ezek kombinációján múlnak. Sokuknak kihívás veszíteni, vagy átengedni az irányítást, például követni a szabályokat egy játékban. A gyerekek kipróbálhatják milyen ezeket a számukra nehézséget jelentő helyzeteket átélni, ehhez kapnak támogatást.

A közös nevetések igazán maradandó élményekhez juttatnak mindannyiunkat. Jó tudni egy barátságban, hogy mikor lehet nevetni, és az közös nevetés, és mikor lesz valamiből kinevetés. Sokféle helyzetet nézünk, játszunk el a gyerekekkel, hogy eldönthessék. A foglalkozásokon játszunk keresd a hibát, amikor a játékvezetők eljátszanak helyzeteket (helytelenül), a gyerekeknek pedig meg kell találniuk a hibát. Ezek mindig nagyon jó hangulatban telnek, és a gyerekek szívesen javítják.

Egy barátságban előfordul, hogy osztoznunk kell valamin a jó hangulat megőrzése érdekében, vagy éppen meg kell egyeznünk. Sokféle megegyezési módot kipróbálunk és kifejezetten teremtünk is ilyen helyzeteket, hogy a gyerekek gyakorolni tudják a számtalan megoldási módot.

A problémák elkerülhetetlenek egy barátságban. Ez rendben van, nem jelenti feltétlenül azt, hogy véget ér a barátság. Tapasztalataink szerint sokat segít a gyerekeknek, ha követik (kezdetben ezt sok-sok felnőtt segítséggel) a probléma megoldás lépéseit (Barátkozni jó kiadvány 24-25. oldal), és gyakorolják elmondani.

A segítőkészség szerepét is körbejárjuk, gyakoroljuk a gyerekekkel felismerni mikor lehet szükségük segítségnyújtásra. Annak kifejezése is szükséges, hogyha nem szeretnék, hogy segítsenek nekik. Azaz a segítség elfogadása, és elutasítása is lényeges.

A barátságot elronthatják a hazugságok, és az ígéretek elmulasztása. Az őszinteség, bizalom és elfogadás, három olyan elvontabb fogalom, amelyet már nehezebb lehet megjeleníteni a gyerekek életkori szintjén.

A tapasztalat szerzés érdekében különféle saját élmény gyakorlatokat szoktunk végezni a gyerekekkel.

Ide tartozik a szándékos vagy véletlen eldöntése, a hibák vállalása. A bizalom egy barátságban hogyan erősödik attól, hogy őszinték vagyunk egymással.

A titoktartás, a rábízott titok megtartása.

Mit tehetünk ilyen helyzetekben, és milyen viselkedésünket milyen következmény követ. Ennek ismeretében a gyerekek maguk el tudják dönteni, hogy hogyan cselekednek.

Az elfogadás, ami az egész barátságot átöleli, mint a sajt a pizza tetején, szintén sok mindent magába foglal. kezdve onnan, hogy elfogadjuk egymás véleményét, és különbözőségeit. Az egész tanfolyam során, minden egyes alkalommal lesznek olyan helyzetek, ahol valaki éppen máshogy érez, másképp gondolkodik, vagy viselkedik, mint a többiek. Mire eljutunk a tanfolyam végéhez már rengeteg mintát látnak tőlünk játékvezetőktől arra vonatkozóan, hogy mindez a legnagyobb rendben van. Rendben van, ha valakit egy bizonyos téma vagy játék nem érdekel, de valami más meg igen. Rendben van, hogy valaki valamit már tud, a másik meg még nem. A példaadással, az ítélkezésmentességgel, a megfelelő időben és helyzetben adott dícsérettel, vagy adott esetben visszajelzéssel a gyerekek a saját élményeiken keresztül lesznek elfogadók.

Ezzel együtt az is természetes, hogy minden gyereknek más és más, a társas kapcsolatok fenntartásához szükséges tulajdonság, képesség megy jobban, vagy épp nehezebben. Szükség van türelemre, türelemre és aztán még több türelemre.

Ez a téma kifogyhatatlan, csakúgy mint az érzelmeké, tehát maga a tanfolyam elvégzése nem biztos hogy elegendő ahhoz, hogy a társas kapcsolatok terén változást lássunk. Egyes témákat többször, vagy folyamatosan elő kell vennünk, de emellett időt is kell hagynunk, hogy beérjen.